Leticia kisasszony 15-én betöltötte a 2. hónapját. Azóta rá sem lehet ismerni, szépen kigömbölyödött, figyelget mindenre és rajongótáborát óriási vigyorokkal kábítja. Így történt ez velem is, amikor végre bébiszittelhettem sógornőmék egy görbe éjszakáján (éljen a sziget!).
Kicsit izgultam, hogy mi lesz egy bébivel, emlékszem-e még a dolgokra, de igazából hamar visszajött minden, ráadásul Letti gondoskodott róla, hogy egész estés performanszban a teljes repertoárt felvonultassa, így volt kezdetben édes gügyögés, közben popó rázás, majd némi pocak gyötrelem, aztán egy megkönnyebbülést hozó óriási trotty. 
Mindez úgy, hogy Kriszta biztosított afelől, hogy ma már több kaka nem lesz. Na, ez 7 kendősre sikerült, bokától derékig (ezt a mértékegységet, még anyuékkal vezettük be, hogy hány kendővel sikerül eltávolítani a cuccost, Nóri abszolút rekordja a 6 volt).
Aztán bedobta a bűbáj pofit, annyira édes volt, hogy olvadoztam egy sort és le is videóztam, íme (a pelenkát csak azért emlegettem olyan sűrűn, mert épp az akció után vagyunk, és még én sem sejtettem, mi vár rám később)
Majd az új ruciban volt egy szunya, (nem, nem divatbemutatóztunk, csak szinte mindent be kellett áztatnom, ami Letti félméteres körzetén belül volt, beleértve a saját ruhámat is) 
aztán ébredés után egyszer csak elszakadt a cérna,
és hogy emlékeimet még jobban felfrissítse, nyomott egy félórás ordítást, azt az igazi nyelvet lebegtetős oázást. És mivel még éhes nem lehetett, a feneke tiszta volt, a hasa nem fájt, próbálkoztam különböző kényeztetésekkel, aztán ahogy jött, úgy ment is hirtelen a rosszkedv. Ekkor gyorsan fürdés, ami részéről szintén széles vigyorral és csapkodással zajlot, kaja és alvás.
Jól elvoltunk na, nem lehetett se rá, sem rám panasz :-)
