Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy Noddys magazint. Csak azért, mert volt hozzá egy Noddys vekker és egy összerakhatós pálya, amin golyókat lehet legurítani, persze műanyag vacak mind a kettő, de ötletes. Be is jött, Nóra imádja őket és azóta az óra a mindene, amiről nagy cselesen tanuljuk a számokat és tulajdonképpen egy-egy tévesztést leszámítva fel is ismeri őket. Minap szintén nézegettük a számokat, amikor Nóra egyszer csak rámutat a 10-re, 11-re majd a 12-re és megjezi, hogy nekik van barátjuk, szegény 1-es ő olyan egyedül van, neki nincs barátja. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, annyira cuki volt.
Ez pedig a kedvenc nyári fotóm és kivételesen még én is tetszem magamnak (hö-hö):
