Határozottan más egy fiúgyermek.
Már a megérkezésnél elsütötte a klasszikus poént, vagyis épphogy letekerték a nyakáról a köldökzsinórt, ő örömét azzal fejezte ki, hogy körbepisilte a körülötte ténykedő hölgytársaságot, aztán a méréskor és öltöztetéskor oda is pakolt egyet. Na, ezt annyiban cifrázza még idehaza, hogy jó érzékkel kivárja a fürdetést, kenegetést, öltöztetést és mikor éppen dicsérem, hogy milyen szép és illatos legény lett belőle az éjszakai alváshoz, egy óriásit ereszt a pelenkába (10-ből 5x tuti). Ez biztos olyan férfias móka, amit mi nők nem tudunk megérteni, sőt engem kifejezetten bosszant, legszívesebben a kádba nyomnám vissza az ifjú embert, de helyette újra fényesre suvickolom az uraság popóját.
Másik férfias ismérve, hogy nem eszik, hanem zabál, és közben elismerően röfög vagy éppen nyikorog, majd ha végzett - vagy épp még evés alatt - jókat eresztget a pelenkába is. 
Miután ájultra ette magát, ilyen képet vág ... merthogy az 5. napon már 110 grammot szopott és 100-nál alább azóta sem adja. Szerintem méltán érdemelte ki a családban a malac nevet. Ráadásul a kis malacomnak olyan konnektor orra van, hogy ingerenciám támad a magnót csatlakoztatni.
Aztán mikor úgy érzi, hogy kicsit hízelegnie kell a klán női tagjainak, akkor beveti sármos brúszvilliszes mosolyát (hallod, Nelli? szerintem ezt neked tanulta be), amit véletlenül sikerült lekapnom (ne tudjátok meg, mennyit vadásztam rá, szinte a fülemre akasztottam a gépem, hogy egy pillanatról se maradhassak le)...
És persze a mi kis emberünk sem maradhat ki a férfiak egyik kedvenc tréfájából, a bicepszméregetésből (nem ismertem még pasit, aki ne tudta volna a bicepsze körfogatát :-)) úgy látszik, ez alól már a fiam sem kivétel. Szerencséje az is, hogy most pont kapóra jön a kánikula a diszkrét magamutogatáshoz.
Egy szó mint száz, pasi ez a javából :-)
