Spanyolországban voltunk, mivel Dóri barátnőmék vettek ott egy házat, mi pedig akkora, de akkora mázlisták vagyunk, hogy elmehettünk hozzájuk. Csak szuperlatívuszokban tudnék mesélni a helyről, így inkább nem is ömlengek, elég annyi, hogy volt medence, óriás terasz, tengeres panoráma a hegyoldalról és minden mi szem s szájnak ingere... 

Mondanom sem kell, hogy Nóri is nagyon jól érezte magát és az egész nyaralás sokkal jobban zajlott le, mint ahogy én azt elképzeltem. Máris itt a repülőút. Egyrészt féltem, hogy fog-e nyűglődni, elkap-e valami fertőzést ... és a szokásos parák. Ehhez képest vígan rohangált a reptéren, persze azért a felszállás előttre időzítette a kakilást, elszaladtam átpelenkázni, és mire végeztünk, már a hangosbemondón keresztül kerestek minket a beszálláshoz.
De örvendetes módon végigaludta az utat (nagyjából alvásidőben repültünk szerencsére).
Majd megérkeztünk, autót béreltünk és rohantunk Dóriékhoz a Costa Bravára.

A 2 hét alatt nagyjából végig ugyanazt csináltuk, alvás, evés, pancsolás, kirándulás ...
Viszont Nórit bevittük a tengerbe. Azt hiszem, tetszett neki, mivel utána is folyamatosan lubickolni akart, azonban kizárólag az apjával volt hajlandó (amit, mit ne mondjak, zokon vettem, pedig betudható a nagy hullámoknak, az erős karoknak és hogy mindig ő fürdeti, de akkor is ...)

Aztán voltak még jó kis programok, mint piacozás (imádom a helyi piacokat megnézni), ahol ettünk friss churros-t, vagy vidámparkoztunk, ami külön posztot igényel, de voltunk a Dali kastélyban is, továbbá gyönyörű kis katalán falvakban andalogtunk.

Fantasztikus volt!

Dóri, mennénk vissza, mit szóltok?! :-)