HTML

Egy liba és egy malac

avagy Bucifejek felforgatják a környezetüket ...

Liba és Malac

Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Kids Birthday tickers

Friss topikok

  • ritucci: @StudioArt Photography: Ááá, nem volt életlen a maci tökéletes :-) de tényleg már ez a legkevesebb... (2012.01.05. 18:10) Óvodai fotózás
  • IAdri: Nagyon édes a kis lurkó és a nagylány!! :) Puszi nektek (2011.10.24. 11:17) Tudományok
  • IAdri: :))))))))))))) csúcs szuper képek!!! (2011.10.24. 11:15) Pillanatképek
  • Ildi-go: Én azt hittem először, hogy Nóri képét keverted ide. (2011.10.19. 22:22) Keljfeljancsi
  • Ildi-go: Te jó ég! :D (2011.10.19. 22:20) Nem, én sohasem ...

Egy sűrű nap krónikája

2009.11.05. 15:58 ritucci

Szombaton Halloween partira voltunk hivatalosak.
Ezzel az egész hazai halloween őrülettel nem igazán tudtam mit kezdeni korábban. Soha egy pillanatra sem éreztem magaménak ezt az ünnepet, sőt bevallom, kissé taszított is ez a túlzott rákattanás. Viszont, mivel a kisasszony Jonja kanadai háttérel rendelkezik, így vettem egy nagy levegőt és megadtam magam.
Anyósjelölt megtanított minket tököt faragni, ami nagyon vicces volt (főleg én élveztem könyékig tapicskolni a tökmagos nyálkás cuccosban). Most is kint virít még egy igencsak pofás tök az ablakpárkányon.
Szombat délután pedig voltunk a Rózsakertben, egy gyerekeknek (főleg külföldieknek) szervezett halloween délutánon. Be kellett öltöztetni jelmezbe őket és a fiatalember származásának köszönhetően a Nóri meg a Jon koreai menyasszony és vőlegény voltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ruha gyönyörű volt, de azért minden csodálónknak elmondtam, hogy mely nemzetséget képviseli a lányom valójában, mert hát köszönőviszonyban sincs ugyebár a koreai vonásokkal. Megfordult a fejemben, hogy a fekete kleopátra parókámat (kérem nem firtatni, hogy a decens kismamának miért van ilyen kiegészítője) rányomom a fejére és rásegítek egy kis szemceruzával, de végül maradtam a natúr változatnál.

A koreai álompár zacskóval a kezében körbepásztázta az üzleteket és mindenhonnan édességet kunyiztak gyűjtöttek. Ezután jött számomra a feketeleves. Lányom nekiesett az édességes zacskónak és tömte magába a csokikat, majd ráadásként ráküldött egy nyalókát is. Na, ennyit az édességelveimről (mondjuk azt tudtam, hogy felmenőm túrórudival tömi eteti, én pedig szemérmesen úgy teszek, mint aki semmit sem tud, pedig nem örülök neki), de az édesség falás az már tényleg sok.

Miután kibulizták magukat a fiatalok és teletömték a hasukat, lefekvés előtt egy nagy közös fürdést csaptak. Na, erről készítettem videófelvételt, amelybe sajnos behallatszik, hogy Edinával vinnyogva röhögtünk, ugyanis az én kis libám olyan kérdéseket tud feltenni teljes természetességgel, hogy hol a lábunk? Meg olyanokat, hogy hol a Jon?, mikor az orra előtt lubickolt a kádban. Nincs az az elfogult szülő, aki ettől ki nem fekszik és ne azon drukkolna, hogy némi értelmet csak sikerül felszednie az idő folyamán.
Az is látszik a videón, hogy rákaptak egymás szivatására locsolására, amit Jon férfihoz méltóan megértéssel és némi derűvel tűr, míg a lánynál egyszer csak betelik a pohár, elveszti humorérzékét és sipákolni kezd ...
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ritucci.blog.hu/api/trackback/id/tr671502733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása