Egy liba és egy malac

Miről ismerszik meg a blogot író kismama?
Vészhelyzetben az első, ami eszébe jut: Úristen, hol a fényképezőgép?
Na, én is eljutottam erre a pontra, így a mai harcos reggelünkről is gyorsjelentést tudok írni.

Szokásosan indult a nap, és sajnos bevallhatom, mostanában szokásossá vált módon is folytatódott. Fél 8-kor ébredés, reggeli szopi, egy kis pakolás az éjjeli szekrényben. Ez utóbbi minden reggel ugyanolyan izgalommal tölti el a Nórit, mintha még sohase látta volna, hogy mi van benne, mit lehet belőle elővarázsolni. Majd öltöztetés és közben a pelenkázó hurrikánszerű feldúlása. Ha megvannak a krémes tubusok, pechemre már le is tudja pattintgatni a tetejüket, így ma egy újabb adag popsikrém tesztelés volt (és nem hiszitek el de már csak azt vettem észre, hogy nyakig krémes a gyerek). Persze az egész akciót egy anyaféle jó nagy takarítás zárja le. Aztán a lelkem kicsattog a konyhába, ahol klasszul kinyitogatja már a szekrényajtókat, így jöhet az újabb pakolás: aztán szépen én is nekilátok (ezt naponta kb. 3-4x eljátsszuk, csak néha másik szekrényt ürítünk és pakolunk). Aztán mikor végre apukával egy kávét meg szeretnénk inni, akkor a gyerek kap némi majszolnivalót, így van uszkve 10 perc pihegési időnk, de mondanom sem kell, a szabadság árát ekkor is megfizetem egy kis morzsatakarítással, hogy miért, íme ... 

Ez az egész most egy röpke másfél órás reggeli történetecskénk riportja volt és még azt sem tudom mondani, hogy máskor máshogy indul a nap. A gyermekem igazi haramia lett. Ezek után bátran kijelentem, hogy a legjobb gyerek az alvó gyerek (most is éppen szunyókál, hurráá)!

Az én kis drágaszágom megirigyelte Gollam mozgását és bizonyos terepviszonyok között - például füvön - már csak így hajlandó közlekedni, vagy lehet, hogy már unja a mászást, csak nem jött rá, hogy a járás irányába kellene fejleszteni mozgáskultúráját?! Különben más hasonlóságokat is fel lehet fedezni, mint a haj és fog mennyisége, habár hajban Gollam erősebb :-)

Képzeljétek, óriásit fejlődtem és már sikerült videót is feltöltenem, íme egy témába vágó szösszenet: http://www.indavideo.hu/video/Nori_a_Gollam_2 

A nyaralásból nem lett semmi, azaz a rossz idő miatt őszelésbe csaptunk át. (Kifogtuk az egész nyár két legpocsékabb hetét). Sebaj, így is jól éreztük magunkat, és íme egyike azon kevés képnek, amit lenge öltözetben - egyet jelent pucérkodással - készíthettünk.
A többi képet elnézegetve, vagy sapkában és kardigánban, vagy duplapulcsiban és harisnyában + vastag naciban szerepel a kiscsaj. Mindig jól fel kellett öltöztetni ahhoz, hogy amint elállt az eső, gyorsan kirakhassuk az udvarra, nehogy az egész nyaralást egy házban gubbasztva töltse.

Először Blanka barátnőjénél nyaralt, aki ugye 3 héttel idősebb Nórinál, már 2 cuki foga van és folyamatosan dumcsizik, de nem csak úgy össze-vissza gügyögve. Nórit például elnevezte babának. Teljes joggal, ugyanis a rangidősség miatt abszolút megilleti őt, hogy csak úgy lebabázza a tökmagokat.
Ez volt az első alkalom, hogy Bucifej hosszabb ideig egy másik gyerekkel együtt volt, és mondhatom nagyon jól kijöttek egymással, vagyis inkább egymás mellett. Érdekes volt látni, hogy ritkábban játszottak együtt, inkább szorosan egymás mellett. Amint az egyik mászott valahová, azonnal követte a másik. Néha persze hajbakaptak (szimbolikusan értendő, mindkettő jócskán kopasz) egy-egy játékon, de győzzön az erősebb alapon valamelyik mindig megvédte a maga igazát. Itt pl. mindkettő babakocsit szerelt és ha jól nézem, Nóri éppen taslit kapott :-) Abban pedig megállapodtunk Kati barátnőmmel (Blanka mama), hogy ikerekkel kemény meló lehet, szó se róla.

 Aztán voltak magányos pillanatok is ... 

Amikor pedig elcsendesedett a szélvihar és az eső is elállt, kirándulni mentünk. Z felkötötte magára a kisasszonyt, és úgy vágtunk neki a hegyeknek:

Na és még egy fotó a kalapos csajokról a bazaltsziklák tövénél. 

A Balatonhoz pedig el sem jutottunk, fürdésről pedig végképp szó sem lehetett. A zord idő ellenére klassz kis nyaralás volt, csak sajnálom, hogy azokat a cuki kis nyári ruhácskákat be sem repülhettük, amit Dóri küldött... 

Eltűntünk egy kis időre, mert nyaralunk a Balcsinál, Nóra, apa és anya meg Blanka, anyukája és apukája ...
Hamarosan részletesebben is ... :-)

Holnap Nóra napja! Boldog névnapot minden Nórának és Lilinek!

Bucifej egyébként azért lett Nóra, mert az urammal július 11-én sodort minket össze az élet a második futamra (ugyanis egy menetet már lenyomtunk egyetemista éveink alatt), és mikor tervezgettük a gyermeket, kitaláltam, hogy nevezzük el erről a napról és Nóra, Lili választékból az előbbi tetszett meg. Hát ilyen egyszerű volt a dolog, az pedig óriási szerencse, hogy lány lett, mert fiú név ezen a napon nincs.

Ezen apropóból megkapta élete első igazi cipőjét szandál formában. Mivel már szépen lépeget mindenféle tárgyakba kapaszkodva - pl: a kanapénkat simán körbelépdeli - ezért arra gondoltam, hogy itt az ideje beruházni, hátha egyszer csak elindul. Ráadásul ha elmegyünk ide-oda, mégsem tehetem le a földre zokniban. Utána is néztem gyorsan, milyen szempontoknak kell megfelelni, állítólag fogja a bokáját és a sarkát, legyen nagyon rugalmas a talpa és tiszta bőr.

Nagyon gyanakodva nézett rám, mikor feladtam a lábára először, felállt és nem értette az egészet, úgy mozgott benne, mint egy birodalmi lépegető.

Az arcán látszik, mennyire fel volt dobva. Aztán hogy oldjam a feszültséget Nóri és a szandi között, megkóstoltattam vele. Végül is nem írják a szakkönyvek, de mégiscsak a legfontosabb, hogy mennyire rágható meg az a cipő. Hát itt jelesre vizsgázott, így bátran állítom, hogy jól választottam. Egyelőre még többet van a szájában mint a lábán, de bízom benne, hogy hamarosan jól kijönnek majd.

 A természetben pedig mezítlábazunk továbbra is, mégiscsak az a legjobb a talpaknak. 

A hétvégén áttörte magát a jobb alsó fog is. Hasonló csatakiáltásokra lettünk figyelmesek, mint a múltkor, majd egy picit nyűgösködött is a lányzó. Na, egyből gyanakodtam - rutinos módon -, hogy ez egy fog lehet. Még épphogy kibújt az egyik és máris jön a másik is? Ez kissé hihetetlen volt.
Elcsíptem egy pillanatot evés közben, mikor sikerült a szájába fotóznom, habár még nem hollywoodi mosolyáról híres a lányom, de íme:

Most, hogy így kicsinyítve nézem a képet, igazából semmi sem látszik, de higgyétek el nekem! :-)

Ez megint egy költői túlzás, mert inkább csak szókezdeménynek lehetne nevezni. Mert valljuk be őszintén, ebben a korban inkább az számít, hogy mit hallunk bele a gyerek gügyögésébe. Az első hangok, nyögdécselések szép lassan összeállnak, és így vagy úgy, de értelmes szóvá alakulnak. Nelli barátnőm mesélte, hogy Bencéje például olyan igazán szülői szívet melengető szavakkal rukkolt ki először, mint a "kuka, busz".

Így hát én is fel voltam készülve valami hasonló romantikus megszólalásra, pl: kampány vagy újépítésű lakás. De nem! Ráadásul engem meg is üt a guta.
Úgy történt ... a reggeli szokásos szopi közben Nóri kezével kitapogatta az apját és simogatta a kezét, majd egyszer csak feléfordult és azt mondta pa-pa ... hát én majd' beájultam, persze Z ebből semmit sem hallott, így gyorsan felkeltettem, hogy hé, a lányod azt mondta neked papa, erre Nóri újra elismételte neki, hogy pa-pa. Z hümmögött egy jól van-t, majd átfordult a másik oldalára és aludt tovább, Nóri pedig büszkén vigyorgott a hátának. Tehát mindenki hozta saját formáját. Én pedig elérzékenyültem és arra gondoltam, hogy azért egy mamát én is megérdemelnék legalább második befutónak.

Azóta néha-néha megemlíti újra a bűvös szót, persze Z folyamatosan artikulálva kántálja neki. Én pedig rájöttem, hogy néha azért a pá-pá-val is keveri (mi tagadás, a pöttyös májamat kissé megnyugtatja), mivel vadul elkezd integetni, mikor azt mondom, hogy papa és közben mondogatja: tá-tá.

Más:
Nóri már egyedül is eszeget, kap néha kiflicsücsköt, azt klasszul rágcsálja, persze tetőtől-talpig morzsás, majd az akció végén, mint a csincsillák, az utolsó, kissé nagyobb falatot egyben betömi a szájába, mi pedig azonnal rávetjük magunkat, hogy ezt a falatot kihalásszuk a szájából, mielőtt egyben lenyeli, mi meg rázhatjuk ki belőle fejjel lefelé (már látom Márti védőnénink rosszallását, mikor olvassa a sorokat és kioszt nekem egy feketepontot).

Kinőtt Nóri foga! Vagyis áttörte a fogínyt (örömömben már megint túlzásba estem). Szerintem már az egész családot megőrjítettem azzal, hogy vajon mikor nő már ki a Nóra foga. És végre, végre mi is elmondhatjuk, sőt hamarosan kivillantjuk a bal alsó fogat, azt hiszem makróval fogom fotózni, hogy a teljes képet beterítse...

Szilvi, aki jár hozzánk és alkalomadtán Nórira is vigyáz, már 2 nappal ezelőtt megmondta, hogy hamarosan kibújik a foga. Persze mondanom sem kell, én semmit nem láttam, nem is értettem, ezt miből gondolja (habár 2 lurkót már felnevelt). És igaza lett!
Csak az lett ma nekem gyanús, hogy az ebéd utáni alvásból korábban és üvöltve ébredt. De ne sírásra gondoljatok, hanem egy nagy kiáltásra. Aztán úgy folyt a nyála, hogy megfordult a fejemben, kannába összegyűjthetném és a kertet este szépen fel lehetne locsolni vele.
Aztán uzsonnánál láttam meg, hogy furcsán néz ki az ínye, mintha kettényílt volna, és tényleg, majd a kisujjammal kitapintottam és kemény recécskét éreztem. Azóta pedig vigyorog mint a tejbetök.

Végre 9 hónapos korára az én lányomnak is lesz foga!

Hétvégén kimentünk Lőrincre Z szüleihez, mivel ezt a kánikulát anyósomék kertes házában sokkal jobban el lehet viselni, ráadásul annyira jól éreztük magunkat, hogy megtoldottuk még pár nappal és kint maradtunk. Tiszta Hawaii volt. Kati mama süt-főz, Nórival játszik, pancsol, egyszóval kényeztet minket. Megkaphatná a szuperanyós kitüntetést. (Higgyétek el nekem, nem olvassa a blogot :-)
Képzeljétek, én még egy könyvet is kiolvastam, szuper érzés, hogy nem hetekig kellett nyammognom egy olvasmányon.

A ma 9 hónapos Nórámat pedig megleptük egy felfújhatós medencével, így egész nap a fák árnyékában pancsolt és ki-be mászkált. Teljesen el volt varázsolva tőle, nagy örömében még egy lépcsőmegmászással is meglepett minket! Sőt, később a kb. 40 cm magas napozóágyra is feltornázta magát. Tapsikolt, csapkodta a vizet, a kiálló és függő gumi figurákat pofozta, óriási élmény.

Mondja valaki, hogy a kánikulát nem lehet imádni!

Fontos momentumhoz érkezett kis képes beszámolónk...
Történetem szereplői közül Nóri már többé-kevésbé megmutatta magát és tudományát, de ennek a lánygyereknek van egy apja is kéremszépen (habár még nem volt szó róla, ezidáig inkognitóban maradhatott). És hogy ez a téma miért pont most kapott aktualitást? Hát azért, mert fordulóponthoz érkezett az 'apja-lánya kapcsolat' fejlődése.

Mielőtt rátérnék a lényegre, néhány szó erejéig apukát is bemutatnám nektek... Ő az utolsó szamurájok egyike, igazi férfiből gyúrt férfi, mondhatnám úgy is, hogy az én macsó uram. (Mázlim, hogy nem olvassa képes szösszeneteimet.) Ebből adódóan nem is az az üngyülübüngyülü apuka. Már a szülésnél sem volt bent (ami tulajdonképpen nekem is szuper volt, mert így a barátnőkkel klasszul elvoltunk, de ennek még utólag is szeretnék szentelni egy külön posztot, vagy kettőt). És mikor megszületett a Nórigyerek, megszemlélte, konstatálta, hogy megvan minden keze, lába, feje tisztára mint az övé, így nincs semmi gond, felnőhet. Nem nézte órákig a kiságy mellett könnyes szemmel, hogy milyen drága kis tündi-bündi, nem szagolgatta tejszagú selymes fejét órákon át, nem puszilgatta sültszalonnaként szétálló ujjacskáit a talpán minden pelenkázásnál (mint én), már csak azért sem, mert nem pelenkázott, a kaki szagától is rosszul van.

Egy fontos rituálét azonban kialakítottak közösen, ez pedig az esti fürdés volt. Talán ez volt az apja-lánya kapcsolat első mérföldköve, ami most szombaton folytatódott...
Kivívtam magamnak ugyanis, hogy szombaton 11-13-ig ő vigyáz Bucifejre, míg én tornázom. Egy kicsit izgultam - bevallom - otthon hagyni őket, mert eddig még ilyen nem igazán volt, vagyis csak olyankor, amikor aludtak, ugyanis remekül tudnak együtt aludni. Nóri is bármikor, bárhol, bármilyen pózban el tud aludni - tisztára mint az apja -, amikor álmos, pl. etetés közben

vagy hason fekve, kezét maga alá gyűrve.

De visszakanyarodva a mondandóhoz, szombat délelőtt az én jóllakott, délelőtti szunyálásból felébredt, tisztába rakott kis hörcsögfejem otthon maradt apukával. Gondoltam, hogy annyira 100%-osan hagyom itt ezt a csomagot, gond nem lehet egy szál sem, etetésre pedig itthon leszek, csak egy picit játszani kell vele, meg szaladgálni utána a lakásban, nem nagy cucc, állandóan ezt teszem. Ehhez képest: hazaérek, gyerekünk ül az etetőszékében, apja tömi, fején pedig piros foltok. Egyrészt az is furcsa volt, hogy Z eteti (ilyet sem szokott), másrészt mitől foltos a feje? Hát kiderült, hogy a lelkem háromnegyedórán keresztül bömbölt. Nem is szokott sírni (ja, azt elfelejtettem írni, hogy már újra nem sír, igaz, nem is esik el sűrűn).
Szóval az Uram szerint az történt, hogy játszottak, majd Nóri egyszer csak rázendített és nem hagyta abba, ő pedig próbálta vigasztalni, eredménytelenül. Az ok-okozati viszonyt tehát nem sikerült kiderítenem, mindenesetre nagy hüppögések között evett a kiscsaj, majd mikor meglátott, felcsillant a szeme, szopizott egy nagyot ebéd után, majd aludt egyet. Persze Z is ki volt kelve magából, és igaz, nem mondta ki, de láttam a szeméből, hogy azt akarja mondani, "ma voltál előszőr és utoljára edzésen", persze én gyorsan meggyőztem, hogy jövő szombaton már minden simán fog menni.
Délután már nyoma sem volt a duzzogásnak, újra azzal az apaimádlaknézéssel nézett Z-re.
 

vagyis a járókában.

Édesanyám unszolására beiktattuk a járókát, mivel szerinte nagyon szuper tud lenni, hogy a gyerek szépen eljátszik benne (állítólag én órákig ezt tettem, de ismerve magam, ezt eléggé kétlem), én pedig tudom tenni a dolgomat.

Hát ez nem egészen így történik nálunk. Mielőtt még felállt volna, kb. 6 hónapos volt már, amikor szépen összeraktuk, a nappaliba beállítottuk. Az elején nagyon tetszett neki és engem is nyugodalom töltött el, lám anyunak tényleg milyen igaza volt, és ez klassz dolog.
Aztán gyerek ripsz-ropsz felállt és elindult a kis felfedező túráira. Azóta mondanom sem kell, már ha közeledek vele a járóka felé, dünnyög.

Persze jött megint anyu okos tanácsa, hogy "hát biztosan nem rakod bele rendszeresen, a gyereket szoktatni kell hozzá", én pedig hiába ellenkeztem, hogy higgye el, naponta 2x edzem 20-30 percekre. Az elején sima ügy volt, de most már nem megy. Persze mikor kirakom a szőnyegre, klasszul odacsattog bucófej és a járókába kapaszkodva szépen lépeget.

De mikor reggel elmegyek fürdeni és belerakom, addig áll és huhog, amíg ki nem veszem. Azt hiszem, nem szereti a ketreclétet. Pedig sajnos vannak esetek, mikor nincs más megoldás ...

Most kíváncsi vagyok, ki kit tör be?

Vagyis, nagy nap a mai! Nóri pontosan 260 napot töltött bent a pocakomban, és ma van a 260. napja kint köztünk.

Klassz, mi? (Le sem tagadhatnám, hogy reál beállítottságú vagyok :-)) Innentől kezdve a pocaklét már kezd egyre halványulni. Milyen furi, hogy ez a kisember nemrég még mikroszkopikus méretű volt, most pedig 8 hónapos és 2 hetes, 7420 gr, 73 cm hosszú, és a fejtérfogata még mindig nagyobb, mint a mellkasa, habár remélem, ez hamarosan változik és kamaszkorára jelentős arányeltolódások lesznek már :-)

A rend kedvéért előkeresek egy pocakképet, íme:

És egy mostanit, vagyis ilyen volt, ilyen lett!

Dóri ne izgulj, ufóból hamar emberesednek ...

Na végre! Szuper idő lett, és sokat lehet kint az ember gyereke a természetben!
Ennyi érdekes és izgalmas dolgot ... Itt van például a fű, fa, virág, kutya, macska stb.

Anyósoméknál a kertben ráadásul van mindenből bőven. Giorgo kutyát testközelből megszemlélte, csak nem értette, hogy miért ekkora, miért ilyen fura a hangja és különben is, mit szaglászik?! Vicces, hogy még egy ilyen kiskutya is nagyobb nála ...

Nagyon tetszenek Nórinak a virágok, viszont ami érdekes, hogy nem eszi őket és a füvet sem, habár egyszer megkóstolta, és lehet, hogy nem ízlett neki? Okosodik a gyerekem? Létezik? A gyanús csak az, hogy még mindig a papucstalp és kocsikerék nyalogatása a sláger, így nem vagyok túl bizakodó ... 

Hajrá manó, még sok felfedeznivaló vár rád!!!

Tudom, ez egy kisgyereknél nem hír és nálunk sem lenne az, ha eddig edzésben tartott volna a gyermekem. De nem így történt...

Mikor megszületett, éppencsak hogy kibújt, körbenézett és már ordított is.

Majd az első hat hétben intenzíven szoktatott minket a sírás elviseléséhez. Legalábbis nekem nagyon soknak tűnt, ahogy nyomatja és azt hiszem, ezzel minden újdonsült kismama így van az elején. Aztán olvastam a Suttogó könyvében (bibliám), hogy az átlag csecsemő napi 1-5 órát sír, naná, hogy le is mértem néhány napunkat azonnal (sírás indul, stopper indít :-)) ... Lássatok csodát, maximum másfél óra volt összességében - pedig minimum 5-re saccoltam volna -, nem is vészes. Aztán megtanultam, melyik sírás mit jelent, így már lehetett tudni, mikor éhes, fáradt, kakis, pisis, nyűgös stb. És 6 hetes korában pedig mintha elvágták volna. A lányom - mindenki nagy örörmére - abbahagyta a sírást. Persze klasszul beállt a kis napirendünk is, mindig tudtuk, mikor mi és hogyan következik, és már a jelzéseiből lehetet érteni, ha valamit szeretett volna ... Nekem pedig dagadt a májam, hogy milyen szuper anyuka vagyok! MOSTANÁIG ...

Amint felállt a gyerek, elkezdődött a sírás! Először azért, mert a nagy álldogálásban elfáradt a lába, és ugyebár nem tudott még leülni, de sebaj, anya rohan és segít. Mikor minden ment, mint a karikacsapás, lendületet kapott a lelkem, és a nagy hévben jó nagyokat zuhant, melyet fejkoppanások zártak le. A legdurvább az volt, mikor ébredés után az erkélyen fejjel kibucskázott a babakocsiból, egyenesen a kőre, mivel már azt gondolta, hogy simán átmászik a peremén (szerencsére valamit sejthettem, mert már rég nem rakom fel a kerekekre a kocsit ) de nyugi! amint földet ért, már el is kaptam ... Ez egy reflexeket fejlesztő korszak.

És a legújabb akció - melyet sírások kísérnek - a felfedezés. Van ugyebár néhány fiók, ami simán be tud úgy csapódni, hogy az ujja még ott maradt (csak azt nem értem, miután becsípte, bömbölt, megvígasztaltam, miért nyargal egyből a fiók felé a drága kis 1.0-s verzióm?) Íme a dokumentáció (előbb volt a sírós kép :-))

És a legújabb - amit éppen írás közben produkált -, bemászott a kompjának frissen felfedezett, izgalmas aljába, csak éppen kifelé nem tudott jönni, kivéve a jó kis bömbölést ...

Csak azt tudnám, mikor jó ha odaszaladok, és mikor nem? Néha szinte vigasztalhatatlanul sír, majd a hüppögés után 2 másodperccel már röhög is, így felmerül bennem az a kérdés is, most ki nevel kit? :-)

Tejszagúselyemfej tegnap volt 8 hónapos. Örülünk.
De még nincs egy darab foga sem, és még jele sincs, hogy törekedne megmutatkozni a világnak. Nem örülünk.
Boxer kutyákat megszégyenítő módon nyáladzik 3 hónapos kora óta, és már akkor azzal rémisztgettek, hogy biztosan nő a foga. Hát azóta sincs semmi. Eddig türelmesen, mostanában már kevésbé türelmesen várom kibukkanásukat.

A másik a haj, vagyis a hiánya! Minden alkalommal megjegyzik, "milyen helyes kislány (már ha felismerik), jaj, és még milyen kopasz! Mennyi idős?" Ilyenkor próbálom menteni a helyzetet, hogy szegénykémet megnyírta a nagymama, de én is érzem, hogy elég gyenge magyarázat.

Most azt találtam ki, hogy szőkül és ezért nem látszik :-)

Már nagyon várom, hogy beszámolhassak a fog érkezéséről és megvehessem az első csatot!

Elkezdődött a mindenhova elmászunk, bemászunk és mindent átrendezünk, kipakolunk korszak. Gyerek matat, csapkod, ráz, püföl ... De leggyanúsabb mégis a csend! Ekkor máris tudom, hogy valami történt! Ma reggel speciel lebontotta a vezetékkábelt, mire beszaladtam, a szobában már a kezében volt a kábeltok, a falból pedig két hosszú szög állt ki. Gondolhatjátok ... Ezt meg hogyan csinálta? Álmomban nem gondoltam volna ...

Másik kedvenc foglalatossága mostanában - szerencsére kevésbé veszélyes - a mosógép szuggerálása, képes hosszú perceken át nézni, ahogy a dobtárcsában forognak a ruhák, persze a legizgalmasabb, mikor habzik is (milyen szerencse, hogy nem felültöltős a mosógépünk :-)) Így reggel, mikor készülődök, mindig elindítok egy mosást és akkor nyugiban tudom intézni a dolgom a fürdőszobában.

Szóval, nekem is hozzá kell szoknom, hogy már nincs tabu hely a lakásban, mindenhol ott van, és már elég magasra fel is ér. Ja, és persze imád továbbra is bujócskázni, zegzugos helyeket felfedezni.

És a függönyrángatás továbbra is sláger!

Nem hittem a szememnek! Még javában meséltem fűnek-fának, hogy Nóri felült és milyen klasszul mászik, erre tegnap reggel újra meglepett minket a kiscsaj. Fekszünk reggel szopi után az ágyunkban és Nórit sem vittem vissza a kiságyába, gondoltam, hadd élvezze a mászást, pörgést, anyától apáig (ez az új kedvenc szórakozása). Kezével megtapicskol, majd átmászik Zolihoz, ahol szintén csekkolja, hogy megvan-e a füle, orra stb., aztán visszanyargal hozzám. Én éppen újságot olvastam, ami persze egyből felkeltette az érdeklődését, és megpróbálta megkaparintani. Erre én egyre magasabbra emeltem, Nóri pedig egyszer csak belém kapaszkodott, térdre állt, majd onnan talpra. Persze én egyből felkiálltottam, hogy "áll a gyerek", amitől Nóri kissé megijedhetett - illetve az ágy matraca sem kimondottan alkalmas az ilyen gyakorlatra -, így egyből fenékre is huppant. Majd volt még néhány próbálkozása, de már nem ment olyan klasszul, és nekem sem sikerült lefotóznom. Azóta azonban a kiságyában és a járókában is egyből a rácsba kapaszkodik és próbálkozik ...

Igen mozgalmas hosszúhétvégénk volt. Szó szerint mozgalmas, ugyanis Nóri továbbfejlesztette mozgásbéli attrakcióit. Mászási technikája óriásit fejlődött, most már folyamatosan tud mászni előre is (nem csak hátra). Leginkább egy újszülött csikóhoz hasonlít, aki lép néhányat, aztán összecsuklik, majd újra erőre kap és folytatja ... Édes, mikor kicsúszik keze, lába, és a padlóra huppan, aztán határozottan halad előre. Reszkessetek fiókok és szekrényajtók :-)

A másik nagy történés, hogy tegnap felült. Hip-hip hurrá! Már nagyon vártuk, ugyanis hetek óta próbálgatja, de valahogy eddig nem sikerült. Tegnap azonban rájött a technikájára, igaz, még fél karral kitámaszt és igazából z ülést produkál, de ülésnek ülés, íme az első csüccs, amelyet azonnal megörökítettem ...

 Mindig hülyeségnek és közhelynek tartottam, mikor azt mondták, hogy a gyerek napról-napra új és meglepő dolgokat produkál. És lám, most csak kapkodom a fejem, mert tényleg. Vagy én is az elfogult, "beszűkült" kismama lettem? Csajok, kólintsatok fejbe, ha ez így van!

 Mindenesetre várom a következő attrakciót, hajrá felállás!

Megszületett Nóri első produkciója.
Tapsi-tapsi!
Amint elhangzik a vezényszó, kis kezeit összecsapja (ami néha sikerül, néha nem, az utóbbi esetben inkább légyhajkurászásra hasonlít a mozdulat). Először azt hittem, hogy véletlenül sikerült, de persze teszteltem és a legváratlanabb, leglehetetlenebb helyzetekben mondtam neki, hogy tapsi, jött is egyből a válaszreakció :-)
Most keményen elkezdtünk gyúrni a "pá-pá"-ra ...

Egy másik újdonság, hogy szombat óta megeredt a nyelve. Nagyon sokáig csak annyit mondott, hogy hőőő, azt is jó mély hangon (ezért ő lett a lovag, aki azt mondja, hogy hő). Aztán egyszer csak felfedeztük a bü-bü-bü-t, azonban mostanra folyamatosan, sokáig és hangosan mondja az előzőeket, továbbfejlesztve gyá-gyá-gyával és dá-dá-dával. Ráadásul ha csöndben van, és beszélünk hozzá az ő kiejtésével (tudom, ez nagyon idióta egy felnőttől, de olvastam, hogy igenis dajkanyelven is kell a csecsemőhöz beszélni), akkor válaszol nagy mosolyogva.

Hát egyelőre ennyi, még nem hosszú a lista, de haladunk ...

Ez már igazán klassz kor, sok minden történt vele az elmúlt hónapokban, íme egy kis összefoglaló, hová jutottunk:

Szeret mindenkire vigyorogni és jó mély hangon kacagni.

Szeret társaságba járni, elsősorban a gyerekek érdeklik, és már van is egy barátnője, Blanka :-)

Szeret a kádban nagyokat pancsolni és uszodában órákon át lubickolni.

Szereti hallgatni, ha énekelek (ez persze még nem vall jó ízlésre) és ha zenére együtt táncolunk.

Szeret kúszni, mászni (főleg hátrafelé), forogni, jókat pakolászni, matatni és függönyt rángatni.

És szeret éjszaka aludni (anyuka nagy örörmére)!!!

Nem szeret sokat és gyorsan enni.

Nem szeret öltözködni (majd később megszereti).

Na jó, tudom most azt gondoljátok "eddig is kopasz volt" ... Ez igaz is, csak most nagggyon!

Nagymama fodrász és már hetek óta elkezdte mondogatni, hogy le kell vágni Nóri haját, mert akkor fog szépen megerősödni (gyerekkoromban nekem is állandóan nyírta a hajam és mint tudjátok, igazán klassz hajam lett :-) legalábbis szerinte, szerintem pedig vékony, kevés és 2 óra múlva eltűnik a frizurám, amit egy fodrász rá próbál varázsolni a fejemre).

Szóval, mikor először megemlítette elegánsan elengedtem a fülem mellett. Aztán egyre több említés után megpróbáltam lebeszélni, majd halogatni az eseményt, végül megállapodtunk, hogy keresztelő után hajrá! Szegény Nóri! Eddig is mindig irigykedve néztem a kis hajas babákat, lányom még azt a selymes kis pihécskét is elvesztette, ami eddig igyekezett a furcsa formájú fejét befedni.

"Nóri sem igazán repes az ötletért", legalábbis én ezt hittem. Ehhez képest végig vigyorogta a hajvágást és ezáltal kisebb produkciót csináltunk az üzletben fodrásznénik nagy örörmére, akik végül rengeteg puszival jutalmazták (3 féle rúzsfoltot azonosítottam be a gyereken :-))

Addig is míg elkezd igazán nőni a haja, felelevenítem a sapka és kendő divatot ...

Először is köszönöm a kommenteket, emileket és telefonokat. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan fogtok bátorítani, hogy folytassuk, hááát igyekszünk ... (Csabi, te rosszcsont vagy!)

Pelenkázás közben Nóri tekereg és a körülötte lévő dolgokat elkezdi begyűjteni. Régebben egy tubust kinézett magának, megkaparintotta, majd a kupakját kezdte el rágni. Újabban azonban előtört belőle a mohóság, amint megszerez egy krémet, már nyúl is a másikért. Ha az összeset bekebelezte, jön a tiszta pelenka, törlőkendő, majd a különböző fedelek, kupakok ... Persze játékokat is odakészítettem gondosan, de rájuk sem bagózik. Szerintem ilyenkor indul fejlődésnek a női kíváncsiság és a megszerzési vágy :-)

Állítólag ez még rosszabb lesz, mikor már ül és járkál, mert szinte röptében kell a pelenkát felcsalni a gyerekre ... huuu nem tudom, már most sem könnyű. (Lehet, hogy Dóri barátnőmnek van igaza, aki olyan pelenkázót vett (hely hiányában) ahol csak a gyerek fér el rajta.)

Mi lesz ha elkezdi rámolni az egész lakást?

A múltkor meglátogatott egy barátnőm 10 hónapos, tüneményes kisfiával, aki akkor még négykézláb közlekedett/száguldott a lakásban. Boti egy pillanat alatt magára rántotta a kenyérpirítót, utolsó pillanatban kaptuk el, mielőtt a fejére zuhan. Nem is gondoltam, hogy veszélyes helyen lehet, de a gyerekek mindent megtalálnak. Hogy fogok erre felkészülni? Habár anyukám szerint nem minden gyerek pakolós, de Nórinál úgy látom, ez egy nagyon izgalmas elfoglaltság.

Azt hiszem, lassan bányászhatom elő a kölcsön járókánkat a pincéből :-)

Ezt a parát!

Az egész úgy kezdődött, hogy vasárnap volt a keresztelő. Eleve furcsa volt az idő, árnyékban hideg, napon meleg és ezerrel fújt a szél is. Ilyenkor felöltözni végképp nem egyszerű, hát nekem nem sikerült. A templomban még nem is volt gond, de utána együtt ebédelt a család, és az étteremben nagyon hideg volt. Az izgatottságtól és jövés-menéstől nem is igazán éreztem, csak azt láttam, hogy a család fele már kabátban ücsörög. Nórit is igyekeztem jól betakargatni, figyeltem a kezecskéit is, de semmi gyanús nem volt.

Estére egyszer csak éreztem, hogy totál náthás lettem és a tejem is lecsökkent, másnap még az ágyból sem tudtam kimászni, azonban megnyugatott, hogy a kiscsajnak semmi baja (gondoltam is, hogy csak én voltam a lüke). Tejem jóval kevesebb volt és aztán estére neki is elkezdett folyni az orra ... na ekkor jött az igazi rémület ... Most mit kell tenni? Megfertőztem, vagy ő is meghűlt? De hát az anyatej nem véd? (Különösen, hogy az egész telet és influenzás időszakot vígan átvészeltük, holott apuka 2x is lebetegedett.) Hmmm...

Dokinéni javasolt egy homeopátiás szert, gyorsan elrobogtam a patikába, és beadtam, bevettem. Én mára jobban is lettem, azonban Nóriból óránként kell porszívózni a szmötyit. Azt az ordítást! Pedig tudom, hogy nem fáj neki, és már ő is tudja, hogy gyors és még jobb is utána, illetve mindig megbeszélem vele, hogy mi fog történni és nem is olyan rossz dolog, de akkor is szörnyűség. Eleve nekem még nem megy egyedül, ez kétemberes feladat. Borzasztó hangja van, gyerek ordít, kapálózik és én meg úgy érzem magam, mint egy kínzó.

Szegény gyerek! Olyan tehetelennek érzem magam. Szerencsére a tejem visszajött, így most abban bízom, hogy picit javul a szopikázástól is.

Ami viszont érdekes, hogy a hangulatán nem veszek észre semmit, folyamatosan vigyorog, gügyög, pörög a földön, próbálkozik a mászással. Talán egy kicsit többet aludt ma napközben (ja! és az éjszakát így is átaludta, pedig az urammal már készültünk az éjszakai orrszívásokra), de semmi más változást nem látok rajta. Lehet, hogy én parázom túl a dolgokat? Mindenestere remélem, mihamarabb kigyógyulunk!

Ahogy a nagykönyvben írják, 6 hónaposan elkezdtük megkóstolni a felnőtt ételeket. Először egy kis almalé (persze bio és frissen préselve). Az első kanál után Nórinak döbbenet ült ki az arcára és szinte rá volt írva: "anya, ezzel most mit akarsz?" Próbáltam még egy kiskanállal kínálni neki, de az már nem sikerült, száját többé nem nyitotta ki (érdekes, most milyen gyorsan megtanulta csukva tartani).

Sebaj, anya nem keseredik, másnap újabb próba, és lám, eljutottunk 2 kiskanálig.

Kipróbáltuk a pohárból kortyolgatást is, de az üveg nyalogatása érdekesebb volt, mint maga az almalé. Aztán mindig egy-egy kanállal több ...

Azóta is ilyen lassú, komótos tempóban haladunk. 2 hét elteltével, azonban már megeszik (jobb esetben) 100 gr alma-banánt. Persze hívtam a védőnőnket, hogy normális-e ez a tempó, mivel a barátnőm kislánya legszívesebben már a 3. nap egy egész almát és banánt is megevett volna ... állítólag a mi tempónk sem rossz, van ilyen is, hát akkor ízlelgetünk tovább ... A sláger még továbra is a szopizás!

Tejszagúselyemfej, alias Nóra 6 hónapos lett!

Terhességem előtt sosem értettem, miért számolnak furán a babát váró nők. Agyamra ment, hogyha megkérdeztem, mikor fog szülni/mekkora a magzat, kapásból rávágta, hogy x hetes. Erre gyors fejszámolás, osztok-szorzok és valahogy átkonvertálom hónapokra, és számomra is világossá vált, miről beszélünk ...

 ... és természetesen, amint terhes lettem, én is egyből átváltottam a "hetes" számrendszerre, új érzések, új számolások ...  De megszületett Nóri, és így a 6. hónap után már nem számolom a heteket (habár ma 27 hetes :-)), kezdünk visszatérni az eredeti életbe.

És így van ez a hétköznapjainkkal is.

Nóri születése után döbbentem rá, hogy innentől kezdve teljesen megváltozik az életünk. Kedden még dolgoztam, szerdán szültem és onnatól kezdve hosszú hetekig szopiztatás, büfiztetés, fejés, majd gyerek alszik, anya gyorsan kihasználja az időt, kaja, mosás stb...

Nóri 6 hónapos és annyi minden érdekes dolog történik velünk, hogy gondoltam, megosztom a barátaimmal, ismerősökkel, és elindítom a mi közös blogunkat.

Sziasztok!